Megbecsülés, gondoskodás és tisztelet.

A bennünket felnevelő generációk tisztelete, megbecsülése manapság minden korábbinál fontosabb. A fiatal nemzedék az elődök által megalkotott világba születik bele. Munkánkat az elődök eredményeire építve végezzük. Életünk akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előrehaladtával saját utódainknak értékesebb világot, példát tudunk átadni. Mindennapi munkánkhoz az elődök nyújtotta mintából meríthetünk hitet, erőt, bátorságot. Az idősek világnapján mondunk köszönetet mindazoknak, akik hosszú éveken át rakták le azt az utat, amelyen ma mindannyian járunk

Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg, és félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. (3Móz 19:32)

Minél hagyományosabb értékek mentén működik egy társadalom, annál jellemzőbb, hogy a család tagjai maguk gondoskodnak az idős hozzátartozókról. A modern nyugati kultúráknál éppen az ellenkezője a trend: minél fejlettebb egy ország, annál gyakoribb, hogy az öregeket "alvállalkozóra" bízzák, hogy amíg a család tagjai a bonyolult és rohanó élet kihívásaival küzdenek, az öregek minél kevésbé legyenek útban.

"Annak az ifjúságnak, amely nem tiszteli az időseket nincs jövője" - tartja a kínai bölcsesség. Míg a nyugati országok lassan elfeledkeznek erről az igazságról - az USA-ban például a 90 felettiek több mint a fele él már idős otthonokban teljesen elszakadva a családjától -, addig számos kultúrában még ma is példaértékűen gondoskodnak a felnőtt gyerekek a szüleikről, és egyértelmű kötelességüknek tartják, hogy öreg napjaikban mellettük maradjanak.